Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

TrollMozi - Mégis ki néz ilyet?

KRITIKA: A Hangya és a Darázs

2018. július 08. 09:001 komment

Erdélyben élő szerkesztőnknek már volt alkalma megnézni a filmet.

Az írás természetesen egy kvantumrészecskényi spoilert sem tartalmaz.

Nehéz helyzetben van a Marvel Moziverzum huszadik eposza. A komorabb hangvételű Fekete Párduc és a fél univerzum sorsával zsonglőrködő Végtelen háború után várja el, hogy ráhangolódjunk egy szinte rajzfilmes komolyságú, könnyed Marvel menetre. Ez végül sikerül is, de azért nem hibátlanul.

Scott Lang (Paul Rudd) a Polgárháború eseményei után házi őrizetben letöltendő büntetést kap, miközben Hank Pym (Michael Douglas) és lánya, Hope (Evangeline Lilly) egy alagút építésén fáradoznak, amivel oda-vissza lehet közlekedni a kvantumtérben. A kutatásukat az motiválja, hogy Hope édesanyja talán életben van, csupán ottragadt ebben a dimenzióban. Aki pedig látta a film plakátjait, pontosan tudja, hogy itt szó sincs arról, hogy "talán". A küldetés tehát Janet Van Dyne (Michelle Pfeiffer) kiszabadítása a szubatomi valóságból, ehhez pedig egy olyan hős kell, aki járt már ott és sikeresen vissza is tért. Az egyetlen probléma, hogy ő meg a saját lakásának foglya, és az FBI igen nagy figyelemmel kíséri minden lépését. Ha pedig ez nem lenne elég, két ügyeletes gonosztevő (vagy nevezzük inkább vetélytársnak) Hank összezsugorítható laborjára pályázik, mindketten más motiváció által vezérelve.

A Hangya és a Darázs minden ízében családi film. Egyrészt a harmadik fázis eddigi filmjeihez hasonlóan ismét fontos szerephez jut a családtagok közötti viszony motívuma. Másrészt ez egy patikamérlegen kiszámított szórakozás, ami kortól és nemtől függetlenül leköthet minden nézőt. Csupán egyetlen kitétel van, de ez a filmuniverzum velejárója: a teljes élményhez ajánlott ismerni a korábbi mozikat. Ehhez a filmhez konkrétan az első rész, valamint az Amerika Kapitány: Polgárháború szükségeltetik, utóbbihoz azonban bő fél tucat filmet kell bepótolni. Viszont, aki naprakész a témában, az jól fog szórakozni. Nem kiválóan, de jól.

Essünk túl a negatívumokon. A vázlatosan kidolgozott gonosztevőkre már nem is érdemes hosszú elemzést pazarolni, az MCU rosszfiúk nagy százaléka szenved ebben a betegségben, lassan beletörődünk, és annál jobban értékeljük a jobban sikerült ellenlábasokat. Jelen esetben egy mindenre elszánt fekete piaci kereskedő és egy traumatikus múlttal rendelkező, falakon és tárgyakon játszi könnyedséggel áthaladó lány erősíti a sötét oldalt, de egyiküket sem fogjuk a gonoszokat rangsoroló toplistákon viszontlátni.

Emellett a film humora is hagy némi kívánnivalót maga után. Nekem nem szokott bajom lenni a Marvel kalandok poénjaival, itt azonban sokszor éreztem azt, hogy nem ütött akkorát egy-egy geg vagy beszólás, mint azt a készítők szerették volna. Ennek legtöbbször az az oka, hogy túlságosan hosszúra nyújtják ezeket a csattanókat, és így már veszítenek az erejükből.

Aggodalomra azonban semmi ok, mert bőven vannak olyan humoros jelenetek, amelyek tökéletesen működnek. Ezek általában az önreflexív, kikacsintó jellegű poénok, de természetesen az olyan közönségkedvenc pillanatok is visszatértek, mint Luis (Michael Pena) történetmesélő tehetsége.

A két címszereplő közül talán nem számít nagy meglepetésnek, hogy Darázs lopja el a show-t a Hangya elől, sokkal kompetensebb és rátermettebb, mint Scott, ráadásul az ő ruháján szárnyak és rakéták is vannak. A többi karaktert is beleértve az előző részben megismert balfék trió, valamint legnagyobb meglepetésemre Scott kislánya, Cassie szállítja a legjobb jeleneteket, és a legütősebb poénokat.

A film legnagyobb erősségei a makrójelenetek. A készítők nagyon kreatívan aknázták ki a zsugorodás nyújtotta látványbeli lehetőségeket, az első részhez hasonlóan itt is öröm nézni ezeket a pillanatokat. Ugyanilyen öröm Michelle Pfeiffer minden vásznon töltött perce, kár, hogy nem kapott túl sok játékidőt, ahogy az amúgy szintén remek Laurence Fishburne Bill Fosterje sem.

A Hangya és a Darázs bár nem jobb, mint az első rész, de hála az égnek nem áll be a rosszul sikerült második etapok sorába sem. Könnyen emészthető, szinte tét nélküli, korrekt szórakoztatást nyújt, ami talán kell is a Marvel rajongó lelkeknek a Végtelen háború fináléjának eseményei után.

Talán már mondani sem kell, hogy a film végén érdemes még a székben maradni. Ezúttal két plusz jelenet jutott a feliratok közé, de higgyétek el nekem, hogy csak az elsőt érdemes kivárni, azt viszont mindenképp. Az animált végefőcím utáni jelenet megéri azt a pár extra percet, amit a moziban töltünk, de a stáblista utáni, alig félperces geg már nem, és ezt úgy mondom, hogy nekem még a Pókember - Hazatérés végén levő Amerika Kapitányos fricska is tetszett.

Értékelés: 10/7

A Hangya és a Darázst július 26-tól vetítik a hazai mozik.

Írta: Genzo

Még több hasonló bejegyzésért, filmekkel kapcsolatos hírekért és mémekért kövess minket a Facebookon is!

A bejegyzés trackback címe:

https://trollmozi.blog.hu/api/trackback/id/tr3614099741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HARP3R 2018.07.08. 20:45:55

70% - az kifejezetten jónak számít szerintem. Érdemes a megtekintésre ezek szerint. :-) A trailer látványos filmet ígér. Úgy tudom, hogy július 26-án kerül majd a magyar mozikba.